8
by mr chocolate
Nem éreztem magam ennyire könnyűnek, nem éreztem magam ennyire lebegősnek, nem éreztem magam szörnyűnek, nem éreztem magam felelősnek. Ha felkelek, még nem rontok el semmit, de ha később rontok, mi van, ha később rontok. Nem rontok, hiszen nem megengedett. Pörgök csillogón és érdesen, mint a köszörűkő. Lelkesedésemet olykor nagyvonalúság mögé rejtem, de az erekciómat mindig a zsebemben lévő igazolványtokom alá rejtem. Úgy csóválom a fejem magamon, és úgy cöcögök, mint nagypapám a barátokközt nem várt fordulatain. Mióta vagyok ennyire könnyű és ennyire nehéz. Miért parancsolok magamra, egyszer, hogy menj, nézz utána, egyszer, hogy ne nézz?
