2
by mr chocolate
Ti kedves, aranyos mikulások, jóakaróim és higgadtságban feljebbvalóim, ne kérdezzétek, miért nem azt mondom, amit a vágyam indokolna, és ne kérjétek számon, ha nem harsogom a bálványaim fülébe: "akarlak!", vagy: "enyém vagy és én a tied". Passzivitásom alatt visszatartott véres drazsék mocorognak. Önsajnálatom fűszerszagú hajtásai snidlingvágó ollóval egyengetem, mert úgy érzem, belső erjedésekre még mindig jogot tarthatok. Hazugságom fogszabályzóját, mint egy éjszakára öntött glitteres állkapcsot, módszeresen illesztem helyére. Végtagjaimat és hímvesszőmet irányba simítom, hogy a nyitott ablakok huzatában a szélcsatorna medrét biztosíthassam. Nem az, hogy nincs itt ilyenkor senki, hanem soha nem is volt, és a bibliai folyamatos jövő idejében sem eljövendő.
