7

by


Ha majd kilépek a szélbe, te nem fogsz látni. A Verhovina közig megyek, ahol a sarki csapokon a kék festék lassan ereződik, és ha pumpálni kezded őket, rozsdásat szuszognak. Innen már látható egész Észak-Buda, a Megyeri-híd, a túloldalon Újpest és Rákospalota. Látom a Szigetet is. Ahol állsz, erre  nagy mezőre kell egyszer órisákoncertet szervezned, ahol a gitárok zaja, mint a forró tejberizs, végigfolyik a dombon. Le a Bécsi útig. Csillaghullás lenne mondjuk. A lányok és a fiúk izzadtak, csípős ízűek és boldogok. És a szintisetek, aki még mindig gyógyszertári szivacs-füldugókat használ, egy ABBA-témát kever majd a te kis stoner-rock lefutásodba. Az a szex, hogy amorf polifoam-kukacok vonaglanak. De te csak lekotródsz az emelvényről, és a deres fűbe dőlsz. Vizes füvet eszel. Éjszaka, ha táborban voltál, kimentél a nagy semmi mezőre, és vizes fűszálat rágcsáltál mindig. Elmosolyodsz, ez mennyire szánalmas. Ez mennyire nem szalonképes. A tábortűzhöz vissza! Nem csillagokban dideregni! Nem ábrándozni, cselekedni. Segged feszes fokhagymákba rendezd, előre mars, jó katonám!