3
by mr chocolate
Nem igaz, hogy nem fér el mellettem senki, nem igaz, hogy a nyelvem ugyanúgy érdes. Nem igaz, hogy a testem kobalthideg puhakő, nem igaz, hogy nem tehető fel a kérdés. A testemet megalkottam, vasak közt puhatoltam, a vágyamat fékeztem, a kezemet lefogtam. Szellemem, mint a ketrecnek préselt meleg madárhús, remeg, a vasrácstól gofri-sütő mintázatú-tollas. Mint az olvadt szájrúzs, puha. Most kiléptem az utcára, és mögém omlott az, aki voltam, öt éve és hat éve, mások által kipuhatoltan és mindig a helyemre téve. Vágyaimat mások vágyják, emlékeimet mások élik. Éli, Éli, ne hagyj magamra. Amikor a metrón az erekcióm próbálom elmorzsolni, az a mantra.
